Idézetek
„A legszebb emlékműved embertársaid szívében áll.” /Albert Schweitzer
XÉNIA
Adj, adj és még adj! Gátlás nélkül, mohón,
ahogy szeretkezel, adj, ahogy napozol:
nem tudva, mért vagy, ki vagy, kié s hol vagy!
Ma add, mit kaptál. Hamispénz a „holnap”. /Fodor Ákos
„Akinek fáj a foga, az azt hiszi, hogy akinek nem fáj a foga, az boldog.” /George Bernard Shaw
„Első hazánk, ezen a földön, az élet.” /Léautaud
„Egyetlen fűszál sem nőhet anélkül, hogy úgyszólván az egész természettel összhangban ne volna”
/Fontenelle
„Az élet az, ami velünk történik miközben nekünk más terveink vannak.” /John Lennon
„A tévedés többnyire olyan igazság, amely eltévesztette a maga időpontját.” /Étienne-Rey
„…. a szenvedés megszűnik szenvedésnek lenni abban a pillanatban, amint értelmét látjuk.” /V.E. Frankl
„ A kéz a szív meghosszabbítása.”
"Annyi történet van, ahányan elmondják - és mind érvényes." /Fodor Ákos
„Az aggályok az akarat férgei.” /Jules
VÉDŐBESZÉD
Gyertyára sem vet
rossz fényt az, hogy folyton fogy,
amíg világít. /Fodor Ákos
„apránként vesszük,
mit másnak csak egyszerre
adhatunk oda” /Fodor Ákos
“Egy cselekedet olyan jó, amilyen szeretettel visszük véghez.” /Jankovich István
Az igazi gazdagság
Nekem nem kell, hogy
enyém legyen: legyen - és
kapjak belőle. /Fodor Ákos
„A köszönet legjobb módja, ha jóra használjuk amit kaptunk.”
„Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet, és járd végig az utamat.„”
„Te meglátsz valamit, és azt kérdezed: "miért?", de én megálmodok sosem volt dolgokat, és azt mondom: "miért ne?" / George Bernard Shaw
"Bármily kis siker, a legnagyobb orvossága a pesszimista elfáradásnak." /Russel
„Aki suszter volt, azt álmodja, hogy cipőt szögez. És ahogy szögez, világot teremt.”
/Antoine de Saint- Exupéry- A hadirepülő, részlet
"Mi az elpocsékolt idő? Ha tudom, de nem teszem..."
/Dr. Csernus Imre
„Lehet, hogy minden tudás legelején egy kérdő mondat áll?” /Ancsel Éva
„Szeressük a lélekápolás legművészibb eszközét: a csöndet, a hallgatást….” /Perlaky Lajos
„A szerelem megmozdítja a Napot és az összes csillagot is.” /Dante Alighíeri
Három negatív szó:
NINCS
SEMMI
BAJ. /Fodor Ákos
Nagy hála ének
Köszönöm, hogy
szeretlek. /Fodor Ákos
„Az élet tisztelete által lelki kapcsolatba lépünk a világgal.” /Albert Schweitzer
“A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége.”
/Dan Millman
„Tudod, hogyan szól két tenyér, ha csattan.
Vajon miként szól egy tenyér, ha csattan?” /Zen Koan
Bú
Cipeltem a búmat,
vittem szakadatlan.
„Sírj”, mondta a holdfény
s én sírva fakadtam. /Fujuwara No Toshinari
„A legjobb dolgok dőlhetnek meg egy
előre elképzelt mozdulaton”
/Szöllősi Mátyás, Negyvenöt töredék, (10.) Error, részlet
Weöres Sándor: Tíz lépcső
Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.
/Weöres Sándor, A teljesség felé című könyv, Tíz lépcső
Örkény István: Emlék a háborúról
mely a legtöményebb élet, mert a legjelenvalóbb halál, melynek minden perce magában hordja azt a lehetőséget,
hogy ő lesz az utolsó, ezért lesz egyszerre olcsó és drága az időd,
melynek csak reggele van, és csak a mai reggel a reggele, mert hogy dele, délutánja, estéje, másnapja lesz-e, vagy
pláne holnaputánja, azt sose firtasd, mert csak azt a percet vagy azt az öt percet vagy azt a negyedórát akarod túlélni,
melyben ha szomjadra vizet ihatsz, ha megéhezve jóllakhatsz, ha hidegvette tenyérrel parázs fölé nyúlhatsz, ha
elfáradva egy kukoricásban hanyatt fekhetsz, azt hiszed, nincs a föld kerekén tenálad boldogabb,
mely a végletek állandó egyidejűsége, egyszerre a veszélytől rettegés és a veszély semmibe vevése, egyszerre a
számító, hidegfejű önzés és az utolsó cigarettád körbeadagolása, egyszerre társad eltaposása, hogy nyomorult irhádat
mentsd,
melynek nincs se valószínűsége, se valószínűtlensége, mert minden egyformán lehetséges egy szelíd domb hajlatán
heverészni a kukoricásban, s hazagondolni a békés, bárányfelhős ég alatt, és egy szempillantás múlva hővé és fénnyé
válni, meg ami még abból a hazaküldött gondolatodból megmaradt,
melynek egyetlen mentsége, értelme, jogosultsága az lehet csak, hogy annyi tömérdek háború után az összes
háborúk utolsója legyen,
mert nincs, aki túlélje,
mert a pusztító jobban belepusztul az általa okozott pusztulásnál,
mert a sebesült elvérzik a kukoricásban, jeltelenül és névtelenül, mert nincs aki kukoricát törni, őt elföldelni,
fölötte imát mondani jönne,
és mert nemcsak a rokkantja rokkan meg holtáig, hanem az épségben túlélő is holtáig viseli a túlélők testet-lelket
roncsoló bűntudatát,
amitől te is, akinek hét horzsoló aknaszilánkon kívül egy hajad szála se görbült, még tíz, húsz, harminc esztendő
múlva is arra riadsz föl álmodból, hogy egy jaj, Feri, hol vagyokot ordítottál,
és nézel a sötétbe, s kérded, hogy mit keresek én itt, miért viselem arcomat-nevemet, mikor a tiédre nem emlékszik
senki, miért is nem döglöttem meg veled, hogy emlékedet ne kelljen viselnem, s lennék a nemlétben névtelen,
bűntelen, akinek a húsa már lefoszlott, szaga is eloszlott, csontjai szétgurultak a kukoricásban.
/Örkény István: Egyperces novellák, Emlék a háborúról