Versek

Avar


Az elmúlás parancsa fanyar,
mint az ősz végéig beállt avar
bomlásra rendelt illata.

A tudat elsárgult dinamika,
benne a létezés folyamata
a volt-lesz közt feszülő semmi.

A káoszt a képzelet teremti,
lehetetlent hazudik lehetni,
s az idő a halál asszonánca.

Így lesz az ember önmaga átka,
nincs ereje, hogy magát belássa.
Zörög a talpam alatt a zavar.
                                                     Dobai Bálint (Megfáztam egy temetésen (2009) című kötetéből)

Búza


A földnek tiszta búza,
A szélnek tó, míg ússza.

Hintának nézik lepkék,
Aratónak verejték.

Arany keresztbe téve,
A júliusnak kéve.

Földbirtokosnak asztag
És élet a parasztnak.

Hol finom lisztté porlad,
Vámhaszon a malomnak.

Bolti áru a péknek,
S egy falat a szegénynek.
                                           Falu Tamás (1929. jan. 17.)

Mérték


életem nem a szenzáció
hamisan csengő látszata
előtti parádés látomás

apró tennivalókban
zajló lassú változás
a szeretet mozzanatain
keresztül a minden percnek
-amin lehet-örülni tudó
szeretetáramlás
                                    Boross Teréz Ilona, 2016. április

VAN...


Van, kinek gyermeket nem ád az Ég,
Van, ki eldobja gyáván szülöttjét.
Van, kinek hiába fogod kezét,
Van, ki veled élné le életét.
Van, ki másban keresi a hibát,
Van, ki sosem védi meg igazát.
Van, ki szerény, s ezért eltapossák,
Van, ki büszke, kihívó mutatvány.
Van, ki gazdag, de szívet nem kapott,
Van, ki szegényen él minden napot.
Van, ki kér, és szégyen neki a ,,nincs",
Van, ki lop, miközben szégyene nincs.
Van, kinek arca szép, de lelke nincs,
Van, ki csúfságban is egy drága kincs.
Van, ki az egészségtől kicsattan,
Van, ki éltében fetreng a kínban.
Van, ki hiába néz, nem lát sokat,
Van, ki behunyt szemmel sem tapogat.
Van, ki bátran mondja a szavakat,
Van, ki bölcsen hallgat, s csak bólogat.
Van, ki vadul szórja az átkokat,
Van, ki imát mond a kereszt alatt.
Van, kinek élete csúf véget ér,
Van, kinek léte áldott, tiszta fény.
                                                          Arany-Tóth Katalin (A lélek magányossága (2005) című kötetéből)

Itt


a várost ezen az úton hagyjuk el
majd egy nyári este
a sűrűn ültetett ìvlámpák fényében
ázó-vágtató úton
ezek a házak oszlopok falak maradnak el
amiket most látsz
magába szippant a sztráda hétköznap este 
talán szerda lesz
mellettünk s szemben gyérülő kocsisor
eleve kudarc a megvalósulásban
pont ahogy a kapcsolatunk végét is
állandóan sejtem
mégis gyönyörű mint a kapcsolat
s hűvös is
ahogy a tőrök ahogy a pisztolymarkolat
mint az óbarna bútorokra porlott csönd
itt hagyjuk el a várost
helyben marasztva ezt az örökké váló
tért időt
ahol most állunk
                                                         ismeretlen szerző , megjelent: IM Magazin (legalább 45 évvel ezelőtt-2017)

Dobai Bálint    http://dobaibalint.hu/

Boross Teréz Ilona    http://www.borossterez.hu/

Arany-Tóth Katalin     http://aranykati.blogspot.hu/

Vissza